Popular song azaz  populáris zene: egy gyűjtőfogalom, ami a sokféle és fajta zenei műfajokra, irányzatokra vonatkozik, és mindegyik tömegekhez szól, ill. azok igényeit elégíti ki. 

Tehát minden korszerű, tömegszórakoztatásra alkalmas műfajt magában foglal. 

Az '50-es évek végén három fontos áramlat élt a nemzetközi rockzenében:

• a "fekete" rhythm and blues

Melyről az alábbiakban tekintthettek meg egy televíziós showműsort, melyet az Apollo színházban vettek föl Harlem, New York City-ben.

Olyan előadókkal, mint az akkor híres Afrikai -amerikai : Willie Bryant, Freddie Robinson, Lionel Hampton, Count Basie, Faye Adams, Bill Bailey, Herb Jeffries, Amos Milburn, Sarah Vaughan, Nipsey Russell, Big Joe Turner, Martha Davis, Little Buck, Nat 'King' Cole, Mantan Moreland, Cab Calloway és Ruth Brown.

• a "fekete-fehér" rock and roll 

Egy olyan klasszikust idézünk fel ebben a következő videóban, melyet egész biztos hallotál már.
Az Arrows nevű bandától az  "I Love Rock N Roll" .
Élükön Alan Merrill. Az 1975-ben begjelent dalt azóta számtalan előadó feldolgozta.

• a "fehér" skiffle 

 Skiffle-csoportok tucatjai alakulásukkor, akik kezdetben mind saját készítésű hangszereket használtak: korsókat, mosódeszkát, házi készítésű bendzsót és akusztikus gitárt.

Ezekből a zenei irányzatokból a '60-as évek elejére új műfajok fejlődtek ki:

• az R&B-ból a soul,
• a rock & roll-ból a folk-rock,
• a skiffle-ből pedig a beat. 

Emellett létrejött a slágerzene egy új fajtája, mely egyesítette az összes létező irányzatot: a pop. 

• Néhány ága a sok közül: 

Technológiai fejlődés 

A folyamatos innovációknak köszönhetően a zenének is lehetősége volt fejlődni.

Az 1900-as évektől kezdve folyamatosan fejlődtek a hangszerek és hangrögzítés is egyaránt. Forradalminak számítottak a legújabb találmányok, köztük a fonográf és a rádió térhódítása volt kiemelkedő. 

Megjelent a magnetofon is mely, képes volt a rádióban elhangzott adás és zene rögzítésére. Ekkoriban már nem 1-2 perces anyagokat tudtak lemezre írni.

Már komplett albumokat jelentettek meg az előadók.  A televízióban is egyaránt sugároztak zenei műsorokat így, egyre több emberhez eljutott az új zenék híre.  A zene térhódítása az  '50-es évek vége fele már  nagy mértékűnek számított.

A Popzene felépítése

A popzene gyakran négy 8 ütemű sorból áll.
Formáját tekintve, általában háromrészes:
az első és a második sor azonos.

Ezt követi a középrész (átvezetés, híd), majd minimális változtatással megismétlődik az első sor.
 (A-A-B-A típusú dalforma)

Ezzel kész a 32 ütem. Egyszerű és népszerű.

A pop műfaj a második világháború után vált tömegcikké, de alapjai már az ókori Rómában is fellelhetőek voltak.
A tömegmédia népszerűsítésének hatására, jelenlegi elnevezését a 1960-as években aggatták rá.

Sok ország, többek közt Európa is népszerűsítette a műfajt, de igazi otthona Amerika.

Az ázsiai országokat nézve Japánban a legerősebb a pophatás, de Amerika nagyon erős konkurencia még a mai napig is. A popkultúrára nyugodtan mondhatjuk, hogy globális műfaj.

Amerika és a popzene

A popzene az 50-es években alakult ki a rock and roll kultúrával egyidejűleg. A könnyűzenei műfaj mind a gyártás, mind a terjesztés tekintetében tudatosan alkalmazkodott a fiatalok igényeihez, sőt, formálta is azt.

A fiatal generációt magas hozamot termelő fogyasztói rétegként kezelte, amivel az addig csak inkább felnőttekre hagyatkozó ipart bővítette ki.

Mivel az a stílusirányzat egyre népszerűbbé vált, egyre több emberhez eljutott és a mai napig is népszerű műfaj, ezért kiváló eszköz a marketinghez, óriási piaca van.
Akár marketingzenének is lehetne hívni.